-
1 στάσις
στάσις, ἡ, 1) das Stellen, Feststellen, Sp. – 2) das Stehen; – a) das Feststehen, Ggstz der Bewegung, ἡ στάσις ἀπόφασις τοῠ ἰέναι βούλεται εἶναι, Plat. Crat. 426 d; Festigkeit, Soph. 249 b; neben βάσις, im Ggstz von φορά, Crat. 437 a; von κίνησις, 251 d; τῆς αὐτῆς στάσεως ἠξιοῠτο τό τε ἀριστεῖον τῆς ϑεοῠ καὶ αἱ τιμωρίαι, Dem. 19, 272; μονὴν καὶ στάσιν ἔχειν, Pol. 4, 41, 4; die Stellung, der Ort, wo man steht, der Standort, ἔχοντες στάσιν ταύτην, ἐς τὴν ἔστημεν, Her. 9, 21. 48; bes. der Ort, Punkt, wo die Himmelsgegenden gelegen sind, στάσις τῶν ὡρέων, τοῠ νότου, τῆς μεσαμβρίης, 2, 26; der Stand, ὡς μήτε σώκειν μήτε μ' ἀκταίνειν στάσιν, Aesch. Eum. 36; τῆς στάσεως παρασύρων, Ar. Equ. 525; des Netzes, Xen. Cyn. 9, 16. – b) der Zustand, die Lage, in der man sich befindet, ἐν τῇ καλλίονι στάσει ὤν, Plat. Phaedr. 253 d; κατὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς στάσιν ἔμενον, Pol. 2, 68, 7, u. öfter; auch ἀνέμου, Richtung des Windes, 1, 48, 2 u. sonst; – στάσις μελῶν, s. στάσιμος. – c) bes. der Aufstand, Aufruhr, das gesetzwidrige Zusammentreten Mehrerer zu gewaltsamer Durchsetzung ihres politischen Zweckes, Faktion im Staate; ἀντιάνειρα, Pind. Cl. 12, 16, das feindliche einander Gegenüberstehen, der Zwist; Theogn. 51. 779; Her. 1, 39. 60. 173 u. öfter; στάσις τ' ἐν ἀλλήλοισιν ὠροϑύνετο, Aesch. Prom. 200, vgl. Pers. 184 Eum. 933; auch ἐς λόγου στάσιν ἐπελϑεῖν, Wortstreit, Soph. Trach. 1169; στάσει νοσοῠσαν πόλιν, Eur. Hero. Für. 34, u. öfter; Ar. Ran. 359; Thuc. 1, 2. 2, 20 u. öfter; auch die aufrührerische Partei selbst, αἱ τῶν Μεγαρέων στάσεις φοβούμεναι, οἱ μέν –, οἱ δέ –, 4, 71; nach Plat. στάσις ἡ τοῠ φύσει συγγενοῠς διαφορά, Soph. 228 a, vgl. Rep. V, 470 b ἐπὶ τῇ τοῠ οἰκείου ἔχϑρᾳ στάσις κέκληται; neben ἔχϑρα, Polit. 306 b; πόλεμοι καὶ στάσεις, Phaed. 66 c; ἢ φίλους ἢ πόλιν εἰς στάσεις ἐμβάλλειν, Xen. Mem. 4, 6, 14; ἐμφύλιος στάσις καὶ ταραχή, Pol. 1, 71, 7; ἡ πρὸς ἀλλήλους φιλοτιμία καὶ στάσις, 4, 87, 9; ἡ ἐν ἀλλήλοις διαφορὰ καὶ στάσις, 6, 44, 6; στάσεις ποιεῖσϑαι πρός τινα, Isocr. 4, 79, Faktionen machen. – Allgemein, die Schaar, Aesch. Ch. 112. 451 Eum. 301. – 3) das Wägen, Abwiegen, μισϑοῠ, das Bezahlen des Lohnes, Hippocr.
-
2 κεφάλαιος
A of the head: metaph., principal, chief, ῥῆμα κ. (with a play on κεφαλίτης λίθος) Ar.Ra. 854;τὸ κ. μέρος PMasp.151.16
(vi A.D.): [comp] Sup. - ότατος v.l. in Pl.Grg. 494e.II mostly Subst. κεφάλαιον, τό, = κεφαλή, head, parts about the head, esp. of fish, θύννου κ. τοδί Callias Com.3: in pl., Amphis 35, Sotad. Com.1.5; alsoκ. ῥαφανῖδος Ar.Nu. 981
; of an infant, Leonid. ap. Aët.6.1.2 chief or main point,κ. δὴ παιδείας λέγομεν τὴν ὀρθὴν τροφήν Pl.Lg. 643c
; esp. in speaking or writing, sum, gist of the matter,κεφάλαια λόγων Pi.P.4.116
;κ. τοῦ παντὸς λόγου Men.Georg. 75
, cf. Cic.Att.5.18.1; τὰ κ. συγγράφων Εὐριπίδῃ drawing up the heads of the play, Antiph.113.5: freq. in Prose, Th.4.50, Pl.Grg. 453a, etc.;κ. τῶν εἰρημένων Isoc.3.62
, cf. 5.154;κ. τῆς οἰκονομίας Phld.Rh.1.68
S. (pl.); ἐν κεφαλαίῳ, or ὡς ἐν κ., εἰπεῖν to speak summarily, X.Cyr.6.3.18, Pl.Smp. 186c, al.; ἐν κεφαλαίοις ὑπομνῆσαι, ἀποδείξειν, περιλαβεῖν τι, Th.6.87, Lys.13.33, Isoc.2.9;βραχυτάτῳ κ. μαθεῖν Th.1.36
; τύπῳ καὶ ἐπὶ κεφαλαίου (v.l. - αίῳ), opp. ἀκριβέστερον, Arist.EN 1107b14;ἐπὶ κ. Plb.1.65.5
, 3.5.9;ἐπὶ κεφαλαίων D.19.315
, etc.; esp. in an argument, summing up,ἐν κεφαλαίοις Pl.Ti. 26c
; κεφαλαίῳ δέ .., Lat. denique, Decr. ap. D.18.164; τὸ δ' οὖν κ. ib.213;τὸ δὲ κ. τῶν λόγων, ἄνθρωπος εἶ Men.531.10
; συναγαγεῖν τὸ κ. to sum up, Arist.Metaph. 1042a4.3 metaph., of persons, the head or chief, ὅ τι περ κ. τῶν κάτωθεν, of Pericles, Eup.93;τὸ κ. οὐδέπω λογίζομαι, τὸν δεσπότην Men.Pk. 173
;ὅ τι περ τὸ κ. Luc.Harm. 3
, Gall.24, Philops.6; τὰ κ. τῶν μαθημάτων, of philosophers, Id.Pisc. 14;τὸ κ. τοῦ πολέμου App.BC5.50
; οἳ τὸ τῆς στάσεως κ. ἦσαν ib.43;τὸν Θαλῆν τῶν σοφῶν τὸ κ. Jul.Or.3.125d
: hence, of qualities, etc., σχεδόν τι τὸ κ. τῶν κακῶν (sc. avarice) Apollod. Gel.4;τὸ κ. τῆς εὐδαιμονίας ἡ διάθεσις Diog.Oen.57
.4 Rhet., head, topic of argument, D.H.Comp.1, Rh.10.5, Str.1.2.31.b sum total, IG12.91.23, al., Lys.19.40, D.27.10; πολλοῦ κ. for a large sum, Act. Ap.22.28, cf. Aristeas 24, Plu.Fab.4, etc.;κ. ἀργυρικά PRyl.133.15
(i A.D.); alsoσιτικὰ καὶ ἀργυρικὰ κ. PSI4.281.31
(ii A.D.).6 crown, completion of a thing, τὸ μὲν κ. τῶν ἀδικημάτων the crowning act of wrong, D.27.7;δύο ταῦτα ὡσπερεὶ κ. ἐφ' ἅπασι.. ἐπέθηκε Id.21.18
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κεφάλαιος
-
3 κύρβεις
κύρβεις (den sing. κύρβις haben die Gramm.; auch Ar. Nubb. 447, wo ein abgefeimter Rabulist κύρβις genannt wird, gleichsam ein lebendiges Landrecht; eine Hetäre heißt κύρβις ἑταιρικῶν κακῶν Aristaen. 1, 17; vgl. κυρβασία u. κόρυς, κορυφή), αἱ, auch οἱ, in Athen dreieckige, pyramidenartige Pfeiler (Tim. lex. Plat. στήλη τρίγωνος πυραμοειδής), von weiß angestrichenem Holze, in alten Zeiten auch von Stein, nach Schol. Ap. Rh. 4, 280, der da sagt, daß sie στῆλαι hießen ἀπὸ τῆς στάσεως u. κύρβεις ἀπὸ τῆς εἰς ὕψος ἀνατάσεως οἱονεὶ κορύφεις, vgl. Harpocr., wo in einer Stelle aus Arist. es mascul. gebraucht ist, wie Ath. VI, 234 e Plut. Num. 22; man konnte sie um eine Achse drehen; es waren auf ihnen die ältesten Gesetze Athens verzeichnet, nach Tim. a. a. O. u. A. nur die auf die Religion sich beziehenden Gesetze; also verschieden von den ἄξονες, welche die auf die bürgerlichen Verhältnisse bezüglichen Gesetze enthielten; Lys. ϑυσίαι ἐκ τῶν κύρβεων καὶ τῶν στηλῶν, 30, 17; welchen Unterschied Eratosthenes bei Schol. Ap. Rh. a. a. O. nicht macht. Andere unterscheiden so, daß die κύρβεις dreieckig, die ἄξονες viereckig waren. Ar. komisch πελαργῶν, Av. 1354; γράψαντες ἐν κύρβεσί τισι καὶ στήλαις Plat. Polit. 298 d. – Allgemeiner heißen bei Agath. 58 (IV, 4) die Säulen des Herkules κύρβιες Ἀλκείδαο u. bei Comet. 5 (XV 36) die Tafeln, auf denen Homers Gedichte geschrieben waren, ἀμφότεραι κύρβεις γηραλέαι. Bei Ap. Rh. 4, 280 sind κύρβιες geographische Tafeln. Sprichwörtlich κύρβεις κακῶν, Zen. 4, 77, ἐπὶ τῶν σφόδρα πονηρευομένων.
-
4 μῦθος
μῦθος, ὁ, Wort, Rede; sehr häufig bei Hom.; ποῖον τὸν μῦϑον ἔειπες, was sprachst du da für ein Wort, Il. 4, 25, öfter; πρὸς μῦϑον ἔειπε, c. acc., zu Einem ein Wort sagen, zu ihm sprechen, sehr geläufige Verbindung, wie μύϑων ἦρχε, er fing an zu sprechen, sowohl von einer öffentlichen Rede in der Volksversammlung, Od. 1, 358, Hes. O. 196, als von einem Gespräche, einer Unterhaltung zwischen Mehreren, Od. 4, 214. 239. 11, 379 u. sonst; μῦϑον ἀκούειν, ein Wort, eine Rede, das Gesagte hören; ἔπος καὶ μῦϑος verbunden, Od. 11, 561; ἑκάστου μῦϑον ἄκουεν, hörte eines Jeden Rede, 20, 389; μῦϑος παιδός, die Erzählung vom Sohne, die von ihm handelt, ihn betrifft, 11, 492. Oft bestimmter, Auftrag, Geheiß, besonders ἐπὶ μῦϑον ἔτελλεν; Versprechen, ἅλιον τὸν μὖϑον ὑπέστημεν Μενελάῳ, Il. 5, 715; Rath, wie ἅδε δ' Ἕκτορι μῦϑος ἀπήμων 12, 80, u. sonst; auch Beschluß, Anschlag, οὐδ' ἄρα Πηνελόπεια – ἦεν ἄπυστος μύϑων, οὓς μνηστῆρες ἐνὶ φρεσὶ βυσσοδόμευον, Od. 4, 675; μὴ δὴ πάντας ἐμοὺς ἐπιέλπεο μύϑους εἰδήσειν, Il. 1, 545; u. so ist es auch Od. 21, 70, οὐδέ τιν' ἄλλην μύϑου ποιήσασϑαι ἐπισχεσίην ἐδύνασϑε, der Anschlag, wo schon Schol. erkl. τῆς στάσεως (vgl. μυϑιήτης). – Aus Stellen, wie ὁ μὲν ἂρ μύϑοισιν, ὁ δ' ἔγχεϊ πολλὸν ἐνίκα, Il. 18, 252, bildet sich der Begriff des Wortes im Ggstz zur That, μύϑων τε ῥητῆρ' ἔμεναι, πρηκτῆρά τε ἔργων, 9, 443; μῦϑον τελεῖν, ein Wort erfüllen, zur That werden lassen, Od. 4, 777; vgl. ἔργῳ κοὐκέτι μύϑῳ χϑὼν σεσάλευται, Aesch. Prom. 1082. – Erzählung, μῦϑον δ' ὡς ὅτ' ἀοιδὸς ἐπισταμένως κατέλεξας, 11, 368, wo noch nicht an Erdichtung zu denken ist, welchen Nebenbegriff das Wort nirgends bei Hom. hat, den es aber schon bei Pind. annimmt, wenn er sagt δεδαιδαλμένοι ψεύδεσι ποικίλοις ἐξαπατῶντι μῦϑοι, Ol. 1, 29; vgl. αἱμύλων μύϑων ὁμόφοιτος, N. 8, 33, σοφία κλέπτει μύϑοις παράγοισα, 7, 23. – Wort, Rede ist es noch oft bei den Tragg.; βραχεῖ δὲ μύϑῳ πάντα συλλήβδην μάϑε, Aesch. Prom. 503; σαφεῖ δὲ μύϑῳ πᾶν – πεύσεσϑε, 644; μήτι μακεστῆρα μῦϑον, ἀλλὰ σύντομον λέγων, Ch. 444; σὺ δ' ἐμῶν μύϑων ἐπάκουσον, Soph. Phil. 1463; Gespräch, σοῦ γὰρ βραχύν τιν' αἰτεῖ μῦϑον, O. C. 1164; das Gerücht, Ai. 188. 224; Meldung, Botschaft, ἐμοὶ μὲν οὐδεὶς μῦϑος ἵκετο, Ant. 11, vgl. O. C. 358; ὁ μῦϑος εἰςενήνεκται νέος, Eur. Ion 1340; ἁπλοῦς ὁ μῦϑος τῆς ἀληϑείας ἔφυ, Phoen. 472, öfter; der Inhalt der Rede, Geschichte, πάντα γὰρ ἀκούσῃ μῦϑον ἐν βραχεῖ λόγῳ, Aesch. Pers. 699; Ch. 732; τὸν ὄντα εἴσῃ μῦϑον, Eur. El. 346. – In Prosa hat es gew. den Nebenbegriff des Fabelhaften, Erdichteten, bes. im Ggstz von λόγος; πότερον ὑμῖν μῦϑον λέγων ἐπιδείξω ἢ λόγῳ διεξελϑών; Plat. Prot. 320 c; μὴ πλασϑέντα μῦϑον, ἀλλ' ἀληϑινὸν λόγον, Tim. 26 e; ὅτι τοὺς ποιητὰς δέοι ποιεῖν μύϑους, ἀλλ' οὐ λόγους, Phaed. 61 b; ὥςπερ ταῖς γραυσὶ ταῖς τοὺς μύϑους λεγούσαις, Rep. I, 350 e, wie man sie Kindern erzählt, Polit. 268 e; vgl. Legg. X, 887 d Rep. II, 377 a; bes. auch Göttergeschichten, τὸν περὶ τὸν Γανυμήδη μῦϑον, Legg. I, 636 c; οἱ λεγόμενοι μῠϑοι περὶ τῶν ἐν Ἅιδου, Rep. I, 330 d; so bes. bei Sp., wie Plut. u. Luc.; die Thierfabel des Aesop, Plat. Phaed. 60 c, vgl. διελέγοντο πρὸς ἀλλήλους καὶ τὰ ϑηρία μύϑους Polit. 272 d; zuweilen auch ausführliche Untersuchungen, Epinom. 980 a, vgl. Legg. VII, 790 c; – μύϑους λέγειν, so viel wie fabeln, die Unwahrheit sagen, Dem. 50, 40 u. Sp. – Auch die Fabel, die einer Tragödie zum Grunde liegt, Arist. – Die Rhett., bei denen das Verfertigen eines μὖϑος eine gewöhnliche Uebung war, erklären oft λόγος ψευδης εἰκονίζων ἀλήϑειαν. – Ein Garten des Hiero bei Syrakus hieß μῦϑος, vielleicht wegen seiner fabelhaften Schönheit, Ath. XII, 542 a. – [Erst bei sehr späten Dichtern findet sich υ kurz gebraucht, Jac. A. P. p. LXIV, 416.].
-
5 στασις
1) расстановка, устанавливание(τῶν δικτύων Xen.; τῶν κλιμάκων Polyb.)
2) стояние на месте, неподвижность, покой(κίνησις καὴ σ. Arst.)
σ. μελῶν Arph. = τὸ στάσιμον 13) остановкаστάσιν λαμβάνειν Polyb. — останавливаться
4) место стояния, стоянкаἔχειν στάσιν Her. — занимать позицию;
τῆς στάσεως παρασύρειν τὰς δρῦς Arph. — срывать дубы с места5) стойлоσ. ἵππων Eur. — конюшня
6) осанка, вид, внешность(ἥ Ἰνοῦς σ. Eur.)
ἐν τῇ καλλίονι στάσει ὤν Plat. — более красивый с виду7) положение, состояниеἡ σ. τῶν ὡρέων Her. — порядок времен года;
ἥ σ. τῆς μεσαμβρίης Her. — юг;μειρακιώδης σ. Polyb. — юность, юношеский характер8) точка зрения, (философское) направление(ἥ Καρνεάδου σ. Plut.)
9) политическая группировка, партия Her., Thuc.10) восстание, мятеж, раздор(πόλεμοι καὴ στάσεις Plut.; τὰς στάσεις ποιεῖσθαι πρὸς ἀλλήλους Isocr.; στάσει νοσοῦσα πόλις Eur.)
σ. γλώσσης Soph. — пререкания, спор11) несогласие, расхождение(τῇ γνώμῃ Thuc.)
οὐκ ἔνι (= ἔνεστι) σ. Aesch. — разногласия нет12) бушевание(ἀνέμου Polyb.)
σ. ἀντίπνους Aesch. — встречный ветер;ἐτησίων στάσιν ἐχόντων Polyb. — когда непрерывно дуют этесийские ветры13) толпа, народ(σ. ἀκόρετος Aesch.)
-
6 παρασύρω
A- σῠρῶ Hsch.
:—[voice] Pass., [tense] pf. παρασέσυρμαι and [tense] aor. 2 παρεσύρην [pron. full] [ῠ] (v. infr.):—sweep away, carry away, of a rapid stream, [Κρατῖνος] πολλῷ ῥεύσας ποτ' ἐπαίνῳ διὰ τῶν ἀφελῶν πεδίων ἔρρει καὶ τῆς στάσεως παρασύρων ἐφόρει τὰς δρῦς κτλ. sweeping the oaks from their stations, Ar.Eq. 527 ;τοῦ ῥεύματος ἡ ὀξύτης πολλοὺς.. παρέσυρε D.S.17.55
: metaph., of orators, τῷ ῥοθίῳ τῆς φορᾶς.. ἅπαντα.. π. Longin.32.4:— [voice] Pass., to be swept away,τῇ τοῦ κατακλυσμοῦ φορᾷ Ph.1.223
: metaph.,εἰς ἑτέραν παρασύρεσθαι τέχνην Chor.Lyd. 17(21)
, cf. Anon. in EN418.21 ; π. ὑπὸ τῶν ὅπλων to be swept into rebellion, Them.Or.7.93c ; ἐκ λήθης π. Tz.H.9.751.2 π. τῶν νεῶν τοὺς ταρσούς sweep off the oars of the ships by brushing past them, Plb. 16.4.14, cf. D.S.13.16 ([voice] Pass.): intr., τὰ ἐς πλάγιον τοῦ ὀστέου παρασύραντα βέλεα grazing it obliquely, Hp.VC11.5 generally, drag, hale, τινὰ εἰς τὰ κριτήρια Mitteis Chr.89.22 (ii A.D.).8 [voice] Pass., in Geom., glide, slide along the circumference of a curve, Procl.Hyp.4.4,34.9 παρασεσυρμένοι, = ὑπεσκελισμένοι, of wrestlers, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παρασύρω
-
7 ἔξαρχος
2 leader of a chorus, D.18.260: generally, leader, chief, τῶν ἱερέων (= pontifex maximus) Plu.Num.10; τῆς ἀποστάσεως, τῆς στάσεως, Polyaen.4.6.6 (pl.), 2.1.14 (pl.): military commander, Ael.Tact.9.2, Arr.Tact.10.1: ἔ. Παλμυρηνῶν, title of Odaenathus, OGI643;Συβαριτῶν Iamb.VP 17.74
: metaph.,δικαιοσύνην τὴν ἔ. καὶ ἡγεμονίδα τῶν ἀρετῶν Ph.1.347
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔξαρχος
-
8 παρα-σύρω
παρα-σύρω, daneben, dabei, an der Seite ziehen, ἔπος, ein nicht zur Sache gehöriges Wort herbeiziehen, Aesch. Prom. 1067; – mit fortreißen, vom Strome, D. Sic. 17, 55, wie Ar. Equ. 527 übertr. sagt Κρατίνου, ὃς πολλῷ ῥεύσας ποτ' ἐπαίνῳ τῆς στάσεως παρασύρων ἐφόρει τὰς δρῦς; Pol. κατὰ τοὺς διέκπλους παρασύροντες τῶν πολεμίων νεῶν τοὺς ταρσούς, 16, 4, 14; D. Sic. 11, 18. 20.
-
9 ἀκοστέω
ἀκοστέω, Hom. zweimal, Iliad. 6, 506. 15, 263 στατὸς ἵππος, ἀκοστήσας ἐπὶ φάτνῃ; wahrscheinl. verwandt mit ἀκοστή, Gerste, ἀκοστήσας ἵππος, ein Pferd, das sich in Gerste vollfraß u. daher übermüthig ist, wie im Deutschen »das Pferd sticht der Hafer«; vgl. κριϑιᾶν; Buttmann Lexil. 2, 171; Aristonic. Scholl. Iliad. 6, 506 ἡ διπλῆ πρὸς τὸ ἀκοστήσας, ὅτι ἄλλοι ἄλλως ἀπέδωκαν· ἔστι δὲ ἤτοι ἐν ἄχει γενόμενος διὰ τὴν στάσιν, ἢ ἄκος τι καὶ βοήϑημα τῆς στάσεως ζητῶν.
-
10 ῥέω
ῥέω, fut. ῥεύσομαι Theogn. 448, ῥεύσω Ev. Ioh. 7, 38; aor. ἔῤῥευσα, Sp., z. B. Polemo 2 (V, 32); bei den Attikern ist aber gebräuchlich ῥυήσομαι u. aor. ἐῤῥύην, ῥυῆναι, ῥυείς, der schon bei Hom. vorkommt, der außer ihm nur praes. u. imperf. gebraucht (vgl. Lob. Phryn. 7391; perf. ἐῤῥύηκα; – 1) fließen, fluthen, strömen, nicht bloß vom Wasser, Hom. u. Folgde, sondern auch vom Blut, von Thränen, vom Schweiß u. dgl.; πηγὴ ῥέει ὕδατι, die Quelle strömt von Wasser, Il. 22, 149, vgl. Od. 5, 70; auch ῥέεν αἵματι γαῖα, die Erde rann, triefte von Blut, Il. 8, 65, u. sonst, wie Eur. ῥεῖ γάλακτι πέδον, ῥεῖ δ' οἴνῳ, Bacch. 142; u. im Orak. bei Her. 7, 140, ἱδρῶτι ῥεούμενοι, welche Form sich sonst nicht findet u. einige Analogie mit μαχεούμενοι hat; αἵματι, ἱδρῶτι ῥεόμενος, Luc. D. Mort. 14, 5 salt. 71; Plut. Cor. 3; ῥέω ἱδρῶτι Ep. ad. 292 ( Plan. 105); aber ποταμῷ οἶνον ῥέοντι Luc. V. H. 1, 7, vgl. ep. sat. 20 u. Theocr. 5, 124, – κῦμα ῥέον, Pind. Ol. 11, 10; εὐρὺ ῥέων, 5, 18; ἀφρὸς βρότειος ἐῤῥύη κατὰ στόμα, Aesch. frg. bei Schol. Ar. Lys. 1259; vom Gerüchte, das sich verbreitet, δόξης ἢ κληδόνος καλῆς μάτην ῥεούσης, Soph. O. C. 259; ἄνω ἂν ῥέοι τὰ πράγμαϑ' οὕτως, Eur. Suppl. 520; in Prosa überall; auch übertr. von andern Dingen als Wasser, τὸ λόγων νᾶμα ἔξω ῥέον, Plat. Tim. 75 e; ὡς ἰόντων ἁπάντων καὶ ἀεὶ ῥεόντων, in stetem Flusse sein, Crat. 439 c; ῥεῖν καὶ φέρεσϑαι τὰ πράγματα, 411 c; er nennt sogar die Philoso phen, welche annehmen, daß die Dinge in steter Bewegung, in stetem Flusse seien, οἱ ῥέοντες, Theaet. 181 a, = οἱ τὸ πᾶν κινοῦντες, Ggstz οἱ τοῠ ὅλου στασιῶται; S. Emp. adv. log. 1, 99 στιγμῆς ῥυείσης γραμμὴν φαντασιούμεϑα. – Andere Vrbdg ῥυῆναι διὰ τοῠ ὀρόφου, Luc. Mar. D. 12, 1, durchfließen; von feuerspeienden Bergen, Ael. V. H. bei Stob. Floril. 79, 38. Auch vom Winde, Plut. Sert. 17. – Πολὺς ῥεῖ, von einem starken, voll fließenden Strome, Her. 8, 134; auch ὁ Ἀσωπὸς ποταμὸς μέγας ἐῤῥύη, Dem. 59, 99; u. übertr. von gewaltigem Redestrom, Πύϑωνι ϑρασυνομένῳ καὶ πολλῷ ῥέοντι καϑ' ὑμῶν, 18, 136; ὁρμὴ ῥυεῖσα πολλὴ καὶ ἄτακτος, Plut. de virt. moral. 5. Uebh. – 2) übtr., sich in reicher Fülle ergießen, wie unser strömen, z. B. vom ungehemmten, vollen Fluß der Nede, ἀπὸ γλώσσης μέλιτος γλυκίων ῥέεν αὐδή, Il. 1, 249; Hes. Th. 39. 97; ἔπε' ἐκ στόματος ῥεῖ μείλιχα, 84; u. in Prosa, πάντες ὅσοι περὶ πορνείας ἐῤῥύησαν λόγοι, Dem. 19, 287; auch ἐκ χειρῶν βέλεα ῥέον, Pfeile strömten, d. h. flogen in Menge aus ihren Händen, Il. 12, 159; u. von reisen oder wurmstichigen Früchten, von Haaren, in Menge abfallen, ausfallen, Od. 10, 393; Hes. frg. 5; Theocr. 2, 89; ῥεῖ ὁ καρπός, Pol. 12, 4, 14; στάχυς, Babr. 88, 14; von einer großen Menschenmenge, ῥεῖ πολὺς ὅδε λεώς, Aesch. Spt. 80; auch οὐκ ἐάσει γλῶσσαν ἐργμάτων ἄτερ ἔσω πυλῶν ῥέουσαν ἀλδαίνειν κακά, 539, daß thatenlos Geschwätz einströme; Θρῄκιος ῥέων στρατός, Eur. Rhes. 290; auch πόλιν χρυσῷ ῥέουσαν, Troad. 995; Ar. Equ. 527 vrbdt ὃς πολλῷ ῥεύσας ποτ' ἐπαίνῳ διὰ τῶν ἀφελῶν πεδίων ἔῤῥει, vom Kratinus, den er, wie auch das Folgende zeigt, τῆς στάσεως παρασύρων ἐφόρει τὰς δρῦς καὶ τοὺς ἐχϑροὺς προϑελύμνους, mit einem Strome vergleicht. – Aber auch zerfließen, sich auflösen, εἰ ῥέοι τὸ σῶμα καὶ ἀπολλύοιτο ἔτι ζῶντος τοῦ ἀνϑρώπου, Plat. Phaed. 87 d. – Bei Sp. oft für »sich auf Etwas stürzen, sich wohin neigen«, ὅλος ἐῤῥύη πρὸς αὐτόν, Plut. Alcib. 21; ἐπὶ τὸ πρᾳότερον ῥ υῆναι, Cat. min. 23; ἐπὶ ποιητικήν, Cic. 2, u. oft. – 3) in trans. Bdtg fließen lassen, selten, wohin man das oben angeführte οἱ ῥέοντες aus Plato ziehen kann; ἐῤῥει χειρὶ παῖς Ἀχιλλέως πατρί, Eur. Hec. 532; Archil. frg. 17; vgl. Ruhnk. ep. crit. 264; Dem. Lpt. 273. – Etwas Anderes ist λέγεται τούτῳ τὸν Πακτωλὸν χρυσὸν ῥεῠσαι, Schol. Ar. Plut. 287, wie Ἱμέρα ἀνϑ' ὕδατος ῥείτω γάλα, Theocr. 5, 124, vgl. 126. – 4) Sp. auch pass., ἡ γὰρ Ὁμήρου σειρὴν ὑμετέρων ῥεῖται ἀπὸ στομάτων, Ep. ad. 451 (IX, 522); ἐῤῥεῖτο führt Phryn. 220 an; s. auch das oben aus Her. angeführte ῥεο ύμενοι. – Ueber die Contraction vgl. Lob. zu Phryn. 221. – Bei Ath. XI, 495 d sind τὰ ῥέοντα eine Art Becher, wofür er ein Beispiel aus Astydamas anführt. Vgl. ῥυσίς u. ῥυτόν.
-
11 σπερμα
- ατος τόσ. τινὸς φέρειν Pind. — быть беременной от кого-л. и кем-л.;
σπτέρματος πλῆσαι Plut. — оплодотворять;2) перен. семя, зародыш, начало, источник(κακῶν Dem.; τῆς στάσεως, σπέρματα λόγων χρηστῶν Plut.)
3) плод(τὰ γαίης σπέρματα Anth.)
4) отрасль, род(Πελοπιδῶν Aesch.)
ἀνθρώπων σπέρματα Plat. — род человеческий5) отпрыск, дитя, потомок(Ἀχιλλέως Soph.)
6) pl. сев, обсеменение(σπέρματος ἄρξασθαι Hes.)
7) pl. досл. оплодотворение, перен. материнство(μνήμη παλαιῶν σπερμάτων Soph.)
-
12 τοπομαχεω
1) воевать с использованием преимуществ местности Plut.2) воевать за удержание местностиτ. περὴ τῆς στάσεως Diod. — сражаться за удержание позиции
-
13 στάσις
-εως + ἡ N 3 1-11-3-11-4=30 Dt 28,65; Jos 10,13; Jgs 9,6; 1 Kgs 10,5standing (of pers.) 1 Kgs 10,5; rest Dt 28,65; position, post 2 Chr 35,15; posture 3 Mc 1,23; position, array (of heavenly bodies) Neh 9,6; military position Na 3,11; place, foundation 2 Chr 23,13; statute, decree DnTh 6,8; rebellion, sedition Prv 17,14στάσιν ποδῶν place for the feet, place for people 1 Chr 28,2, see also 1 Mc 10,72; ὁ λαὸς ἐν τῇ στάσει αὐτοῦ the people stood in their place, the people replaced them Neh 8,7*Ez 1,28 στάσις position, array corr. ὅρασις for MT מראה appearance; *Jgs 9,6 τῆς στάσεως of the military post, of the garrison?-המצב? for MT מצב erected? (see also εὑρετός); *Neh 9,6 στάσιν αὐτῶν their array-נצב for MT ם/צבא their hostCf. CAIRD 1969=1972146(Jgs 9,6); DORIVAL 1994, 343; HARL 1999, 227; MOATTI-FINE 1996, 151;SOISALON-SOININEN 1951 81(Jgs 9,6); SPICQ 1978a, 826-828; →LSJ RSuppl(Jgs 9,6); NIDNTT; TWNT -
14 σπέρμα
I mostly, seed of plants, σ. ἀνιέναι, κρύπτειν, h.Cer. 307, cf. Hdt.3.97: pl., Hes.Op. 446; σ. τῇ γῇ διδόναι, ἐμβαλεῖν, X.Oec.17.8, 10: prov.,εἰς πέλαγος σ. βαλεῖν Epigr.Gr.1038.8
([place name] Pamphylia); of fruit, Antiph.58.4; τοῖς γαίης σπέρμασι with the products of earth, of corn-stalks, AP9.89 (Phil.).2 metaph., germ, origin of anything,σ. πυρός Od.5.490
;φλογός Pi.O.7.48
, cf. P.3.37; σπέρματα, = στοιχεῖα, elements, Anaxag.4, cf. Epicur.Ep.2p.38 U., Fr. 250;ὁ τὸ σπέρμα παρασχών, οὗτος τῶν φύντων αἴτιος D.18.159
;συκοφάντου σ. καὶ ῥίζαν οἴεται δεῖν ὑπάρχειν τῇ πόλει Id.25.48
;σ. τῆς στάσεως Plu. Mar.10
;τοῦ ὅρκου Longin.16.3
.II of animals, seed, semen, φέροισα σ. θεοῦ pregnant by the god, Pi.P.3.15; but σ. φέρειν Ἡρακλέους to be pregnant of Heracles, Id.N.10.17;μυελὸν.. εἰς σ. καὶ γόνον μερίζεσθαι Ti.Locr.100b
, cf. Pl. Ti. 86c;σ. παραλαβεῖν E.Or. 553
;σπέρματος πλῆσαι Plu.Lyc. 15
: pl.,κατ' ἀμφότερα τὰ σ. θεῶν ἀπόγονος Hp.Ep.2
.2 race, origin, descent,τοὐμὸν.. σπέρμ' ἰδεῖν βουλήσομαι S.OT 1077
; τίνος εἶ σπέρματος πατρόθεν; Id.OC 214 (lyr.);γένεθλον σπέρμα τ' Ἀργεῖον A.Supp. 290
, cf. Ch. 236;σ. ἄντασ' Ἐρεχθειδᾶν S.Ant. 981
(lyr.), cf. Pi.O.7.93, etc. -
15 τοπομαχέω
A wage war by seeking or holding strong positions which the enemy dares not attack, Str.1.1.17, Plu.Flam.3, Cleom.20, etc.; manoeuvre for position, Id.2.487f, Demetr.43;περὶ τῆς στάσεως D.S. 13.39
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > τοπομαχέω
-
16 στάσις
στάσις, εως, ἡ① condition of being in a certain position or state of affairs, existence, occurrence στάσιν ἔχειν be in existence, be standing (Polyb. 5, 5, 3; Plut., Mor. 731b ἔχ. γένεσιν καὶ στάσιν) Hb 9:8 (also prob. is place, position [Hdt. 9, 24 al.; Diod S 12, 72, 10; 13, 50, 9; LXX; En 12:4]). Stability was a dominant concern in administration of a state. If the focus is on the process leading up to establishment of a position, change is a dominant component, hence② movement toward a (new) state of affairs, uprising, riot, revolt, rebellion (opp. ἡσυχία [q.v. 1] civil harmony, peaceful conduct; since Alcaeus 46a, 1 D.2 [ἀνέμων στάσις=tumult of the winds]; Aeschyl., Hdt.; Sb 6643, 18 [88 B.C.]; PLond VI, 1912, 73 [41 A.D.]; Philo; Jos., Ant. 20, 117; Tat. 19, 3; loanw. in rabb.) against the civil authority Mk 15:7; Lk 23:19 (of an uprising: Dio Chrys. 21 [38], 14 γενομένης στάσεως), 25; Ac 19:40. Against the leaders of a Christian congregation 1 Cl 1:1. W. διχοστασία 51:1. But it is difficult to differentiate in 1 Cl betw. this sense and the foll. one, with focus on the component of discord.③ lack of agreement respecting policy, strife, discord, disunion (Diod S 12, 14, 3 στάσεις ἐν τ. οἰκίαις; Appian, Bell. Civ. 4, 45 §193 ἡ Καίσαρος κ. Ἀντωνίου στάσις; IG IV2/1, 687, 13; PStras 20, 10; Jos., Ant. 18, 374 al.; Tat. 16, 3) 1 Cl 46:9. W. ἔρις 3:2; 14:2 (στάσεις). W. ἔρις and σχίσματα 54:2. W. σχίσμα 2:6. W. ζήτησις Ac 15:2. τὴν καταβολὴν τῆς στ. ποιεῖν lay the foundation of the discord 1 Cl 57:1. ἡσυχάζειν τῆς ματαίας στ. cease from that futile dissension 63:1. Specif. of a difference in opinion, dispute (Aeschyl., Pers. 738; Apollon. Paradox. 6 τήν γινομένην στάσιν τοῖς Πυθαγορείοις προειπεῖν; Diog. L. 3, 51; Philo, Rer. Div. Her. 248; Jos., Vi. 143 γίνεται στ.; Tat. 1, 1 al.) Ac 23:7, 10 (Polyaenus, Exc. 40, 3 στάσεως γενομένης). κινεῖν στάσεις (v.l. στάσιν) τισί create dissension among certain people Ac 24:5.—DELG. M-M. TW. Spicq. Sv. -
17 ἀρχηγός
ἀρχηγός, οῦ, ὁ (s. entries beg. ἀρχ-; on the predilection for such forms in the Koine s. New Docs 2, 18f)① one who has a preeminent position, leader, ruler, prince (Aeschyl.+; POxy 41, 5; 6 and mostly LXX; Ar. 2, 1; Tat. 31, 1) ἀ. καὶ σωτήρ Ac 5:31 (this combin. also 2 Cl 20:5; cp. AcPh 143 [Aa II/2, 83, 10]).—τ. ζωῆς 3:15, where mng. 3 is also poss.② one who begins someth. that is first in a series, thereby providing impetus for further developments (Aristot., Metaph. 1, 3, 983b 20 of Thales ὁ τῆς τοιαύτης ἀρχηγὸς φιλοσοφίας; Aristoxenus, Fgm. 83 Ὄλυμπος ἀ. γενέσθαι τ. Ἑλληνικῆς μουσικῆς; Polyb. 5, 10, 1; Plut., Mor. 958d; 1135b; OGI 219, 26 ἀ. τοῦ γένους; Sb 8232, 12; 1 Macc 9:61; 10:47; Mi 1:13; Jos., C. Ap. 1, 130 [of Moses]) in bad sense instigator 1 Cl 14:1 ἀ. ζήλους; 51:1 ἀ. στάσεως (cp. Herodian 7, 1, 11 ἀ. τ. ἀποστάσεως).③ one who begins or originates, hence the recipient of special esteem in the Gr-Rom. world, originator, founder (Diod S 15, 81, 2 ἀ. τῆς νίκης=originator; 16, 3, 5 τῆς βασιλείας ἀ.=founder; Jos., Ant. 7, 207. Oft. of God: Pla., Tim. 21e al.; Isocr. 4, 61 τῶν ἀγαθῶν; Diod S 5, 64, 5; OGI 90, 47; SIG 711 L, 13 Apollo ἀ. τ. εὐσεβείας) ἀ. τῆς ἀφθαρσίας 2 Cl 20:5; ἀ. τῆς σωτηρίας Hb 2:10; τῆς πίστεως ἀ. 12:2.—P-GMüller, ΧΡΙΣΤΟΣ ΑΡΧΗΓΟΣ ’73.—EDNT. DELG s.v. ἄγω and ἄρχω B1. M-M. TW. Sv. -
18 κατάπαυσις
A stopping: metaph., putting down, deposing,τυράννων Hdt.5.38
; τῆς βασιληΐης deposition from.., Id.6.67;Κολλατίνου D.C.46.49
.II rest, calm, LXXIs.66.1, al.; place of rest, ib.Ps.94(95).11, al.;αἱ κ. τῶν πνευμάτων Thphr.Vent.18
: metaph., allaying,στάσεως Phld. Mus.p.86
K.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατάπαυσις
-
19 κατάτασις
2 esp. for the purpose of setting broken or dislocated bones, Hp.Fract.13 (pl.), Mochl.38.2 = ὁλκὴ εἰς τοὺς κάτω τόπους, Gal.19.461.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατάτασις
-
20 στεῦμαι
στεῦμαι, Epic Verb, used by Hom. only in [ per.] 3sg. [tense] pres. and [tense] impf., στεῦται, στεῦτο, once by A. in [ per.] 3sg. στεῦται; [ per.] 1sg. στεῦμαι cj. for ὑπισχνοῦμαι in Orph.L.82, [ per.] 3pl. [tense] impf.Aστεῦντο Maiist.60
:—In Il. always with inf. [tense] fut., make as if one would.., promise or threaten that one will..,στεῦται γάρ τι ἔπος ἐρέειν Il.3.83
; ; ;στεῦτο γὰρ.. οἰσέμεν ἔντεα καλά 18.191
;στεῦτο.. ἀπολεψέμεν οὔατα χαλκῷ 21.455
; ; once with inf. [tense] aor., στεῦται δ' Ὀδυσῆος ἀκοῦσαι declares he has heard of O., Od.17.525;στεῦται.. ζυγὸν ἀμφιβαλεῖν δούλιον Ἑλλάδι A.Pers.49
(anap.); with inf. [tense] pres., στεῦται δ' Ἠελίου γόνος ἔμμεναι boasts that he is.., A.R.2.1204; with acc. and inf. [tense] pres., στεῦντο θεοπλήγεσσιν ἐοικότας εἰδώλοισιν ἔμμεναι ἢ λάεσσιν declared that they were.., Maiist. l.c.: abs. once in Od., στεῦτο δὲ διψάων, πιέειν δ' οὐκ εἶχεν ἑλέσθαι he made eager efforts in his thirst, 11.584. (Aristarch. seems to have connected it with ἵστημι: τὸ στεῦτο κατὰ διάνοιαν ὡρίζετο, οὐκ ἐπὶ τῆς τῶν ποδῶν στάσεως, Sch.Il.2.597, cf. Apollon. Lex., Hsch.: but more prob. στεῦτο (from Στεῦστο with dissimilation) corresponds to Ved. asto[snull ][tnull ]a 'solemnly proclaimed concerning himself', [ per.] 3sg. sigmatic [tense] aor. middle of stu-.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > στεῦμαι
- 1
- 2
См. также в других словарях:
στάση — η / στάσις, εως, ΝΜΑ 1. το να σταματά κάποιος ή κάτι, το να στέκεται ακίνητος, το σταμάτημα, η ακινησία (α. «στάση δέκα λεπτών» β. «οὐχ εὑρίσκει... στάσιν τῆς ἀναβάσεως», Γρηγ. Ναζ.) 2. άρνηση υπακοής στους νόμους ή στις αρχές, εξέγερση, ανταρσία … Dictionary of Greek
υποκόλπιος — ον, ΜΑ αυτός που βρίσκεται μέσα στην αγκαλιά κάποιου («μὴ τὸν ἐραστὴν εἶδες ἔχονθ ὑποκόλπιον ἄλλην;», Ανθ. Παλ.) αρχ. 1. αυτός που είναι κρυμμένος μέσα στην αγκαλιά ή κάτω από τη ζώνη κάποιου (α. «βιβλίδιον... πολλάκι φοιτήσεις ὑποκόλπιον», Ανθ.… … Dictionary of Greek
τοπομαχώ — τοπομαχῶ, έω, ΝΜΑ διεξάγω μάχη από οχυρή και απρόσβλητη θέση αρχ. μάχομαι για να καταλάβω οχυρή θέση («τοπομαχεῑν περὶ τῆς στάσεως», Διόδ.). [ΕΤΥΜΟΛ. < τόπος + μαχῶ (< μάχος < μάχομαι), πρβλ. ναυ μαχώ] … Dictionary of Greek
ίκτερος — Κίτρινη χροιά του δέρματος, του σκληρού χιτώνα των ματιών και των βλεννογόνων, που οφείλεται σε συσσώρευση χολοχρωστικών στο αίμα (τιμή χολερυθρίνης άνω των 3 mg ανά 100 ml αίματος) και μπορεί να έχει διάφορες διαβαθμίσεις (στις ηπιότερες… … Dictionary of Greek
μετάσταση — (Ιατρ.). Δευτερεύουσα παθολογική εστία που αναπτύσσεται μέσω της μεταφοράς μιας παθογενούς αρχής (κύτταρα όγκου, μολυσματικός παράγοντας), από την πρωταρχική θέση της προσβολής, με τη λέμφο ή το αίμα. Σήμερα ο όρος μ. χρησιμοποιείται αποκλειστικά … Dictionary of Greek
σπέρμα — (Βιολ.). Το έκκριμα των όρχεων του άνδρα. Βλ. λ. ουρογεννητικό σύστημα. * * * το, ΝΜΑ 1. σπόρος φυτού (α. «τα σπέρματα τών αγγειόσπερμων φυτών» β. «σπέρματα δάσσασθαι και ἐπισπορίην ἀλέασθαι», Ησίοδ.) 2. φυσιολογικό υγρό που αποτελείται από… … Dictionary of Greek
έξω — και όξω (AM ἔξω) επίρρ. 1. (με ρ. κινήσεως ή στάσεως) στο εξωτερικό μέρος ενός χώρου («πήγαινε έξω», «βγήκε έξω») 2. (το ρ. εξυπακούεται) δηλώνει αίτημα για αποπομπή («έξω οι βάσεις», «καὶ ὁ μὲν ἡγεῑτο λέγων ἔξω χριστιανούς», Λουκιαν. Αλ.) 3. (σε … Dictionary of Greek
έξωθι — ἔξωθι (Μ) έξω από («ἔξωθι τοῡ ναοῡ»). [ΕΤΥΜΟΛ. < έξω + θι (κατάληξη δηλωτική τής εν τόπῳ στάσεως, πρβλ. αυτό θι] … Dictionary of Greek
επιτμητικός — ἐπιτμητικός, ή, όν (Μ) [επίτμηση] αυτός που ανήκει ή αναφέρεται στην επίτμηση ή που έχει υποστεί επίτμηση («οὗ δεσμοῡ καὶ τῆς κατ’ ὀρθὸν στάσεως σύμβολον ἐπιτμητικὸν ἡ ἱστοπέδη φαίνεται», Ευστ.) … Dictionary of Greek
κορινθόθι — (Α) επίρρ. στην Κόρινθο. [ΕΤΥΜΟΛ. < Κόρινθος + επιρρμ. κατάλ. θι, δηλωτική τής εν τόπω στάσεως] … Dictionary of Greek
όποι — ὅποι και ιων. τ. ὅκοι και δωρ. τ. ὅπυι, ὅπυς (Α) επίρρ. 1. (σε πλάγ. ερώτ.) α) προς ποιο μέρος, πού («ἀμηχανεῑν ὅποι τράποιντο», Αισχύλ.) β) ώς ποιο σημείο, μέχρι πού («ἐπήκουσα... μέχρι ὅποι...», Πλάτ.) γ) (με ρ. στάσεως) σε ποιο μέρος, πού… … Dictionary of Greek